Bazmeg...

A napokban két olyan magyar számot is találtam, (az egyik nagyon friss) amiket nem tudok fikázni. Dopeman számához a háttér egy kormányellenes tüntetés (bár 2006-ban ütősebb lett volna), de a nótában mindenkit és mindent megkúr, és ez neki jól áll. Abszolút érződik, hogy mellőzik és elégedetlen a sorsával. Az igazi művészethez szenvedni kell. Ebből kifolyólag remélem a továbbiakban is marginalizált figura marad.

A másik szám a Supernemé, élükön az unokaöcsém szerint Mo. legjobb bassgitárosával (szerintem nem). Itt is azt érzem, hogy belülről nyomtak ki valamit a fiúk. A többi számukat nem igazán ismerem, de emiatt majd meghallgatom. A klippet remélem egy utolsó éves egyetemista csinálta, mert a lehetőség benne van, de még nincs kész. Következő bejegyzésem politikus lesz.